A homoktövis növény felhasználása
A homoktövis növény felhasználása
A homoktövis hét faja közül a Hippophae rhamnoides a legelterjedtebb, a nyugat- és észak-európai tengerpartoktól Közép-Ázsián át Nyugat-Kínáig vadon élő növény. A homokos, tápanyagban szegény partvidék vagy hegyvidék (Himalájában 4000 m-ig) lakója a tüskés bozót. Manapság Kínában és Indiában már kb. egy millió hektár területen termesztik, más ázsiai országokban kisebb területen. Az ókori görögök lovaknak és más állatoknak adták, hogy súlyuk gyarapodjon és szőrük fényesedjen, eredményesebben versenyezzenek a lovak. Kínában sok évszázad óta gyógynövényként használják, de más európai és ázsiai országban is régóta népi gyógynövény. Sokféle betegséget kúráltak vele: légúti betegségeket, asztmát, gyomorfekélyt, reumát, magas vérnyomást, bőrbetegségeket, az ivarszervek és egyéb helyek gyulladását, ill. használták a vérkeringés javítására, az emésztőrendszer hatékonyságának fokozására, májvédőként sárgaságban, sérülések gyógyulásának gyorsítására külsőleg. Nem csak gyógyszerként, hanem táplálékként, takarmányként is felhasználták a gyümölcsét és levelét; a fáját épületfaként, tüzifaként; az egész növény pedig alkalmas a talajerózió megfékezésére, homokos területek fásítására.
A reaktív oxigénszármazékok, angolul reactive oxygen species (ROS) hatásai
A reaktív oxigénszármazékok a szervezetünkben molekuláris oxigénből keletkező molekulák, többségük szabad gyök. Életidejük rövid, mert a környezetükben levő molekulákkal, fehérjékkel, zsírokkal, nukleinsavakkal, tehát pl. a DNS-sel reakcióba lépnek, aminek következtében a fehérjék nem képesek ellátni funkciójukat, és a módosított fehérjék immunválaszt produkálnak, a telítetlen zsírsavak önerősítő láncreakcióban oxidálódnak, szabad gyökök keletkeznek, bomlanak (ez a lipidperoxidáció), a genetikai anyag (DNS) mutáció áldozatává válik, ami a génátíródás szabályozását, a fehérjék szerkezetét megváltoztatja, sőt a sejt halálát okozhatja. Kis mennyiségben keletkezésük természetes, több folyamatot szabályoznak, többek között a szabad gyököket közömbösítő enzimek keletkezését fokozzák. Nagy mennyiségben, ha a védekező rendszerünk kapacitását meghaladja a koncentrációjuk, a fent említett káros folyamatokat indítják be, ami által különféle betegségek okozói, ill. a más tényezők által kiváltott folyamatokban keletkezésük súlyosbítja az állapotot. Szerepük van gyulladásos reakciókban, az öregedésben, a cukorbetegség, májkárosodás és daganatok kialakulásában, az érelmeszesedés és ezáltal a szívinfarktus, agyvérzés stb. pathomechanizmusában, agyi degeneratív betegségek súlyosbodásában (Parkinson-kór, Alzheimer-kór). Ugyanakkor immunrendszerünk sejtjei nagy mennyiségű ROS előállításával védekeznek a bakteriális fertőzésekkel szemben.